Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meseszép hercegnő, aki egy rettenetes sárkány várában bezárva raboskodott.

Persze akadtak lovagok, akik időnként jöttek, hogy megmentsék a hercegnőt. Volt aki karddal, volt aki buzogánnyal, vagy csellel, fortéllyal, ügyességgel, kitartással próbálkozott. Azonban a rettenetes sárkány szépen sorban mindegyiküket legyőzte. A csatákban elhullottak a lovagok, a meseszép hercegnő pedig fogolyként raboskodott tovább. Híre ment a legyőzhetetlen sárkánynak, és annak is, hogy hány vitéz lovag veszett oda a vele való harcban.

A hír eljutott a király udvarába is, ahol a legkisebb királyfi elhatározta, hogy ő bizony legyőzi a sárkányt, és kiszabadítja a meseszép hercegnőt. A királyfi sokáig gyakorolt, edzette magát, mindenféle fegyvernek kitanulta a csínját-bínját, majd elindult, hogy megküzdjön a sárkánnyal.

Mikor odaért azonnal rátámadt a rettenetes sárkányra.

Hét nap, hét éjszaka tartott a küzdelem, míg a sok harctól a sárkány kifáradt, ekkor a királyfi odalépett a mellkasához, hogy ledöfje a fenevadat.

Ám meglepődve és fájdalmasan tapasztalta, hogy valaki hátba szúrta. Ahogy megfordult meglátta a meseszép hercegnőt, aki ennyit mondott neki:

- Senki sem bánthatja az én sárkányomat!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gonosz asszony, és amikor eljött az ideje, meghalt. Nem maradt utána egyetlen jótett sem. Az ördögök megragadták, és egy tüzes tóba dobták, vagyis a pokolra került.

Az őrangyala szegény ott tipródott (micsoda felszabadító üzenet ez, hogy még neki is van őrangyala!!) és azon gondolkodott, hogy volt-e valami jó cselekedete a gonosz asszonynak, amivel kimenthetné az Isten előtt.

Nagy nehezen eszébe jutott valami, hogy egyszer a veteményesében kirántott egy szál hagymát, és azt odaadta egy koldusasszonynak. El is mondta ezt az Istennek, mire az azt felelte:
- Hát akkor fogd azt a hagymát, nyújtsd be neki a tóba, kapaszkodjon bele, s ha ki tudod húzni, akkor menjen a menyországba, de ha elszakad, akkor maradjon ott, ahol van.

Rohant az őrangyal, odanyújtotta a hagymaszárat, - Kapaszkodj belé! - mondta az asszonynak.

Már majdnem kihúzta, amikor más kárhozottak is észrevették, és kapaszkodtak a lábába, hogy ők is kimeneküljenek. De az asszony még itt is olyan gonosz volt, hogy rugdosta le őket:
- Ez az én hagymám, engem húznak ki!

Ahogy ezt kimondta, elszakadt a hagymaszár. Az asszony visszaesett, ott ég ma is a tóban, az őrangyal meg sírva elment.